Nu îndrăznesc să-mi duc spre tine drumul
Şi rătăcesc prin ţintirim de ceaţă.
Mi-e haina numai sânge, fum de noapte.
De te-aş acuma săruta, iubito,
Ţi s-ar jeli-n dureri buzele coapte.
De rănile-ntristării astăzi mare,
Îndoliat într-o de-orgie tângă.
Mi-e limba cuib de bocet şi oftare.
Împiedecat de-o oarbă feerie:
Și-a lunii raze-amare şi livide
Vor curge peste neagra-mi pălărie.
________
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei
___________________________________
Boszorkányos este
Ma a halállal szembeültem.
Ma nem merek elmenni hozzád,
Holt kertben bolygok kimerülten.
Ruhám csupa vér s éji harmat.
Ha megcsókolna most maró szám,
fekete seb verné ki ajkad.
Ma nagy vagyok a fájdalomtul,
Ma sírtam éjjeli tivornyán.
Csókéhes ajkam jajra torzul.
Hadd fussak, átkozott kísértet.
Boszorkányok közt nyögve, sírva,
Seprűlovon vágok az éjnek.
Ma este megbotlok az útban,
S a hűvos, vékony, őszi holdfény
Szétázott kalapomra csurran.
Ma a halállal szembeültem.
Ma nem merek elmenni hozzád,
Holt kertben bolygok kimerülten.
Ruhám csupa vér s éji harmat.
Ha megcsókolna most maró szám,
fekete seb verné ki ajkad.
Ma nagy vagyok a fájdalomtul,
Ma sírtam éjjeli tivornyán.
Csókéhes ajkam jajra torzul.
Hadd fussak, átkozott kísértet.
Boszorkányok közt nyögve, sírva,
Seprűlovon vágok az éjnek.
Ma este megbotlok az útban,
S a hűvos, vékony, őszi holdfény
Szétázott kalapomra csurran.
- Kosztolányi Dezső -
