La moartea poetului Catul

Când prins de boală n-avea voie
Nici să vorbească bietul Catul,
Veni la Lesbia să-i spună
Alinturi la ureche altul.

Când imnuri, ode amuțiră
Și bietul Catul se sfârșea,
Un nou efeb jumatea urbei
Cu noi cântări o desfăta.

Când peste trupul stins de moarte
Șuvoi de flori i-au resfirat,
Colo-n grădină crengi uscate
Reînfloriră-n chip ciudat.

Când dragul și fidelul prieten
De-atâta plâns sfârși năuc,
Vecina, o patriciană
Născu un dolofan de prunc.

Când Lesbia s-a pus pe bocet,
Prea trist și groaznic nu-i părea,
Își sfâșia la piept veșmântul
Să-i vadă sânii cineva.

_____
autor: Ady Endre (n. 1877 - d. 1919)
traducător: Costa Carei


____________________________
Catullus költő halála

Mikor már szegény Catullusnak
Beszélnie sem volt szabad,
Lesbia fülébe más súgta
Tovább a gáláns szavakat.

Mikor a nóták elhallgattak
S Catullus pihegett szegény,
Nótákhoz csábitott félvárost
Egy hirtelen támadt legény.

Mikor a holttestet beszórták
A nyár vidám virágival,
Körül a kertben csodamódra
Ezer új rózsát szült a galy.

Mikor a holtnak hű barátja
Már a sírástól berekedt,
Szomszédban egy patricius-hölgy
Szült pompás, erős gyereket.

S mikor Lesbia átokkal sírt,
Nem volt ezt szörnyű hallani,
Ruháját úgy tépte, hogy lássa
Szép fehér mellét valaki.