miercuri, 4 septembrie 2013

sms #4

aici stau eu, eroul tont
cu-impermeabilul palton
pe buzele-mi un smiley trist
de nu ți-s drag, să nu-ți fiu drag
e doar un test acest mesaj
că butonez, deci mai exist.

_____
autor: Varró Dániel (n. 1977)
traducător: Mihók Tamás


____________________________________
sms #4

Itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz, hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok.

duminică, 7 aprilie 2013

Să cauți formă...

Să cauți pentru gânduri formă, plasmă,
Să sângeri pe un verb nărod, alene,
Să simți și a cuvintelor mireasmă,
Deși știi că sunt crâncene sirene,

Funebre frumuseți, fără de milă,
Ce-ți storc viața cea adevărată,
Să-ți fie-apoi de-orgia formei silă,
Simțindu-ți sterp trecutul dintr-odată!

Că-i veselă ursita, doar de ceața
De veștejiri din largul ei zăvoi
Nu îndrăznim să ne-nfruntăm cu viața,

Ci plângem morți frumoși uciși de noi,
Cari zac în noi pe veci, ca oseminte,
Bolnave, triste, trudnice cuvinte...

____
autor: Juhász Gyula (n. 1905 - d. 1937)
traducător: Costa Carei


______________________________
Formát keresni...

Formát keresni minden gondolatnak
És elvérezni egy fonák igén,
A parfümét érezni a szavaknak
És tudni: minden szó gonosz szirén,

Mely holt szépségek barlangjába csábít
S az élettől, amely vár, eltakar
S megunni a szép formák orgiáit
S érezni: meddőn vergődtünk tavaly!

És hogy az élet derűs, tág mezőin
Csak hervadások illata fogad
S hogy élni, élni nekünk már merő kín

S siratni szép, megölt halottakat,
Kik bennünk szunnyadoznak már örökre,
Bús és beteg szavaktól elgyötörve...

La moartea poetului Catul

Când prins de boală n-avea voie
Nici să vorbească bietul Catul,
Veni la Lesbia să-i spună
Alinturi la ureche altul.

Când imnuri, ode amuțiră
Și bietul Catul se sfârșea,
Un nou efeb jumatea urbei
Cu noi cântări o desfăta.

Când peste trupul stins de moarte
Șuvoi de flori i-au resfirat,
Colo-n grădină crengi uscate
Reînfloriră-n chip ciudat.

Când dragul și fidelul prieten
De-atâta plâns sfârși năuc,
Vecina, o patriciană
Născu un dolofan de prunc.

Când Lesbia s-a pus pe bocet,
Prea trist și groaznic nu-i părea,
Își sfâșia la piept veșmântul
Să-i vadă sânii cineva.

_____
autor: Ady Endre (n. 1877 - d. 1919)
traducător: Costa Carei


____________________________
Catullus költő halála

Mikor már szegény Catullusnak
Beszélnie sem volt szabad,
Lesbia fülébe más súgta
Tovább a gáláns szavakat.

Mikor a nóták elhallgattak
S Catullus pihegett szegény,
Nótákhoz csábitott félvárost
Egy hirtelen támadt legény.

Mikor a holttestet beszórták
A nyár vidám virágival,
Körül a kertben csodamódra
Ezer új rózsát szült a galy.

Mikor a holtnak hű barátja
Már a sírástól berekedt,
Szomszédban egy patricius-hölgy
Szült pompás, erős gyereket.

S mikor Lesbia átokkal sírt,
Nem volt ezt szörnyű hallani,
Ruháját úgy tépte, hogy lássa
Szép fehér mellét valaki.

Socoteală de prisos

Pe tot drumul către casă
Socoteam: de voi sosi
Și mi-oi revedea măicuța,
Cum o voi mai agrăi?

Ce i-oi spune întâi de toate,
Ce cuvânt mai nimerit,
Când mă va cuprinde-n brațe
Ca-ntr-un leagăn fericit?

Mii de gânduri mă-mboldiră,
Fremătându-mi caldul dor.
Vremea parcă se oprise,
Carul doar fugea de zor.

Când m-am pomenit în casă
Mama-n brațe mi-a zburat...
Și i-am atârnat de buze,
Ca un măr pe-un ram curat.

______
autor: Petőfi Sándor (n. 1822 - d. 1849)
traducător: Costa Carei


_____________________________________
Füstbement terv

Egész úton hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.



















              - Petőfi Sándor -

miercuri, 6 martie 2013

Melc

Iese-n iarbă
prin grădină
melc cu ochii de neghină.
A ieşit
dar prea-i devreme,
mai aşteaptă
şi se teme.
Şi se bucură-n vâlcea,
parc-ar fi inima mea,
neştiind ce e afară:
iarnă e sau primăvară –
neştiind cam ce-o fi el:
viorea sau ghiocel?

_____
autor: Szabó Lőrincz (n. 1900 - d. 1957)
traducător: Emil Giurgiuca


____________________
Csigabiga

Napos mohán
melegszik a
botszemű kis
csigabiga:
korán kibújt
s most vár, pihen,
fél és örül,
mint a szívem,
nem tudva: itt
van-e a tél,
vagy új tavaszt
hoz már a szél;
nem tudja még,
mi a világ:
ibolya? vagy
csak hóvirág?



     
















               - Szabó Lőrincz -

Inventar

De la-nceput m-am încrezut în mine –
când n-ai nimic, aceasta greu nu-ţi vine,
întru nimic mai greu ca unei fiare
ce cade moartă-n veşnica uitare.
Am stat pe loc, chiar dacă mi-a fost teamă –
dintre mulţime am ajuns de seamă.
Nerăsplătit pe nimeni n-am lăsat,
iubii pe acei ce-n dar mi-au dat.
Femeii care se trudea s-o cred,
eu o credeam, dând inima-n buchet.
Am vopsit vapoare, tot căutându-mi rostul,
printre domnii şmecheri am făcut pe prostul.
Am vândut sfârleze, pâine, cărţi, ziare,
versuri ale mele – după-mprejurare.
Nu-n război eroic, nici tras sus în fune,
ci-n pat, câteodată sper că voi apune.
Oricum, inventarul gata e, şi basta!
Am trăit – muriră şi alţii din asta.

_____
autor: József Attila (n. 1905 - d. 1937)
traducător: Mihai Beniuc


_____________________________
Kész a leltár

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
újságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.


















                -   József Attila   -

marți, 26 februarie 2013

Azi nu mai știu...

Azi nu mai știu cât a fost ea de blondă,
Dar știu că-s blonde largele câmpii,
Când vara-n lanuri curge ca o undă
Și-o simt pe ea în razele-aurii.

Azi nu știu ochii cât i-au fost de-albaștri,
Dar toamna dacă zările-s de jar,
Sub ai murgirii pali, opali pilaștri,
Culoarea lor îmi vine-n minte iar.

Azi nu mai știu a glasului mătasă,
Dar primăvara simt, prin adieri,
Că îmi vorbește Anna mea frumoasă
Din cerul primăverilor de ieri.

______
autor: Juhász Gyula (n. 1883 - d. 1937)
traducător: Costa Carei


____________________________
Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

O, voi, femei...

O, voi, femei, licori fierbinți, splendide,
Otrăvuri dulci, păcate minunate,
Spre voi duc toate căile, avide,
Precum și dorul tot spre voi străbate,
Că voi sunteți a inimii cântare
Și izbăvirea, bucuria toată,
Mătăsuri calde, perne și fulare,
Brunete, blonde, voi, ce niciodată
Nu osteniți, fiind ca o vâltoare,
O, voi, femei, atât de felurite,
Zălude, sfinte, crude, visătoare,
În voi voiam să mă găsesc, ispite,
Dar m-am pierdut în căutări deșarte
Și nu mi-ați îmbiat decât prăpădul,
Azi sunt de voi atâta de departe,

Ca moartea, nebunia și-adevărul!

______
autor: Juhász Gyula (n. 1883 - d. 1937)
traducător: Costa Carei



________________________________
Juhász Gyula: Ó asszonyok...

Ó asszonyok, ti forró italok,
Ragyogó mérgek, szép bűnök, ti balgák,
Az életút hozzátok kanyarog
S a vágy felétek tárja vézna karját,
Ti vagytok a szivekben a dalok,
Ti vagytok a megváltás és vigasság,
Ó asszonyok, ti selymes takarók,
Szép szőnyegek, ti szőkék és ti barnák,
Ti soha, soha el nem fáradók,
Ó asszonyok, ti mindenféle fajták,
Szentek, vadak, viharzók, álmadók,
Kerestem rajtatok a lelkem arcát
S e keresésben lelkem elhagyott,
Ti hoztátok az életem kudarcát,
Én tőletek már oly távol vagyok,

Mint a halál, őrűltség és igazság!

luni, 4 februarie 2013

Ruga lui Iona

Cuvintele de mult m-au părăsit,
ori eu sunt azi ca râul rătăcit -
lipsit de țel, nesigur, fără mal,
iar vorbele-mi trufașe, vechi, le car
cum poartă un torent zăplazul rupt,
jaloane, diguri, smulse de demult.
O, Gospodarul albie de-ar da
acestui râu și apa-i ar putea
pe sigur drum spre mare să apuce,
de-ar pune El și rima ca pe-o cruce
pe versul meu, iar Sfânta lui Scriptură
din raftu-mi de mi-ar fi învățătură
mie, care ca sluga-i din poveste,
ascuns, trândav, apoi ca Iona-n pește
am scoborât în bezna surdă, vie
a chinului, și n-am rămas trei zile,
ci luni, trei ani sau veacuri. De-aș găsi -
până un Chit mai orb mă va-nghiți
pe veci - uitata-mi voce și în vers
cuvintele-mi s-ar înșira în mers
firesc asalt! O, de-aș putea să fac
precum vrea El, gâtlejul meu stricat
de m-ar lăsa să zic până diseară,
neobosit, să-ncep pe urmă iară,
cât cei din cer și din Ninive vor
să mai vorbesc și încă să nu mor.

______
autor: Babits Mihály (n. 1883 - d. 1941)
traducător: Estera F. Goro


_________________________
Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.



















           - Babits Mihály - 

Iarnă maghiară

Lumina-n geamul cârciumii își strânge
Flori, albe flori, de cimitir stingher,
Când soarele jertfit apune-n sânge
Și secera de lună crește-n cer.

E-amurg, și către noi fac semne line
Cruci albe-n pacea mare de pe-aci
Și blânda-nsingurare a grădinei
Străbune, unde toți vom odihni.

Și focurile stânelor stelare
Se-aprind; sub bolta cerului tăcut,
Prin cimitir, prin crâșma vuitoare,
Neauzit, un înger a trecut.

O clipă-aud aripile, în urmă,
Bătrâni bețivi și cei care-au murit.
Un câine, scheunând, zăpada scurmă;
Un ceas cu cuc deodată s-a oprit.

Dureri, prostie, vinuri și descântec,
Se iau la harță-n crâșmă, dintr-o dat'.
Și ies pe ușă blesteme și cântec,
Și-n cimitir în poarta veche bat.

______
autor: Juhász Gyula (n. 1883 - d. 1937)
traducător: Veronica Porumbacu




____________________________
Magyar tél

A kicsi kocsma ablaka világos,
Fehérvirágos, mint a temető,
Hol a nap éppen vérködösen áldoz
S a hold sápadt sarlója egyre nő.

Az este jő és a fehér keresztek
Nagy békessége integet felénk,
Szelíd magánya a mély, ősi kertnek,
Hol megpihen majd minden nemzedék.

A tünde ég pásztortüzei lassan
Kigyúlnak rendre és az ég alatt,
A temetőben és a kocsmazajban,
Egy néma angyal halkan áthalad.

A szárnyakat hallják egy pillanatra
A vén ivók s bús holtak, csöndbe lenn,
A Bodri szűköl, a havat kaparja
S a kakukkóra megáll hirtelen.

Babona, bánat, borok és botorság,
Mind összekapnak és a kocsma zúg,
Fölzengenek az átkok és a nóták
És döngetik a temetőkaput!

Sfântă-i tristețea

Sfântă-i tristețea-n suflet susurând,
Pe-a zilelor neclătinată undă,
Sfântă-i tristețea, lasă-mă s-o cânt,
Să simt ce sfântă-i viața, și profundă.

Sfântă ești, Anna! Chiar dacă te-ai dus,
Spre-a-mi dovedi ce-adânc trăiești în mine,
Și-n vasta, trista-mi dragoste supus,
Să simt belșugul vieții mele pline,

Spre-a fi și eu al primăverii fiu,
Când cresc și din morminte flori în soare,
Pentru ca, tainic, strâns legat să fiu
De-o lume veșnică, fără hotare.

______
autor: Juhász Gyula (n. 1883 - d. 1937)
traducător: Veronica Porumbacu



______________________________
Áldott e bánat

Áldott e bánat, megszépíti lelkem,
Mely únt napoknak holt vizén pihent.
Áldott e bánat, enged énekelnem
S éreznem, mily mély az élet s mi szent!

Áldott vagy Anna! Messze, messze mentél,
Hogy megmutasd, mily mélyen bennem élsz,
Hogy egy hatalmas és bús szerelemnél
Érezzem, hogy az életem egész!

Hogy én is a tavaszi újulások
Fia vagyok, ki síron is kihajt,
Hogy engem is egy végtelen világnak
Mély titka ringat, hol nincs semmi part.


















              - Juhász Gyula -

miercuri, 16 ianuarie 2013

Actriță

Se sulemeneşte cu galben şi cu albastru,
un obraz şi-l machiază celălalt nu,
e beată mereu de ceva
şi zvârle ocheade.

Lacrima ei e de glicerină,
tânăru-i piept poartă şapte lovituri de pumnal,
pe buze – venin.
În fiecare seară moare,
apoi cinează.

Pentru ce ţipă?
De ce smulge stelele?
De ce dă foc casei?
De ce minte spunând ceea ce nu-i?

A înghiţit flăcări,
gestează himere.
Furtunos şi râzând
cu sânge îţi naşte şi-mi naşte destinul.
Enigmatică minune de sfânt dualism.
Ne este iubită, ne este mamă.

______
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei


________________________________
Sínésznő

Kékkel-sárgával burkolja magát,
félarca maszk, a másik meztelen,
valamitől állandóan részeg
s kancsit.

A könnye glicerin,
fiatal mellén hét tőrdöfés,
méreg az ajkán.
Minden este meghal,
aztán vacsorázik.

Miért sikoltoz?
Miért rántja le a csillagokat?
Miért gyújtja fel a szobát?
Miért hazudja azt, ami nincsen?

Lángot evett
s ábrándokkal vajúdik.
Tombolva, kacagva
vérben szüli meg a sorsod, a sorsom.
Szent kettősség titkos csodája.
Szeretőnk, anyánk.

vineri, 11 ianuarie 2013

După patruzeci de ani...

Dac-ai trecut de patruzeci de leaturi,
te pomeneşti trezindu-te într-o noapte
şi multă vreme nu-ţi mai vine somnul.
Priveşti, ca într-o doară, bezna nopţii.
Te năpădesc, de zor, sobor de gânduri.
Stai lung, pe spate ca-n mormânt. Aceasta
ţi-e clipa de răscruce a vieţii.
Te minunezi că-ntre pământ şi stele
eşti, iată, viu. Şi-ţi trec firav prin minte
şi mici nimicuri şi le vânturi şi-astea.
Şi-auzi arar şi-un pas şi-un glas din stradă.
Ştii fiecare zgomot ce înseamnă.
Nu eşti mâhnit. Atent numai, la toate.
Lucid. Aproape calm. Suspini deodată.
Te-ntorci, lin, spre perete. Iar adormi.

________
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei


______________________________
Ha negyvenéves

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
Egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünődöl
ezen-azon. Fekszel nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
Éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

Vrei să te joci?

Tovarăşa de joacă vrei să-mi fii,
Vrei să te joci mereu-mereu şi iar,
Vrei să-alergăm prin bezne şi pustii,
Cu ifos de copii, cu duh sprinţar?
Solemnă-n fruntea mesei să te-aşezi,
Din vin, din apă cumpătat turnând,
şi de-un nimic să râzi, să radiezi,
să-mbraci veşminte rupte, suspinând?
Vrei să te joci de-a tot ce e viaţă,
De-a iarnă şi de-a toamnă foşnitoare,
Şi pot să gust cu tine o dulceaţă,
Un roşu ceai şi galbena lui boare?
Vrei să trăieşti cu inima ta toată, ,
tăcând îndelungat, ades înfiorată,
noiembrie că umblă prin oraş,
măturător bolnav, sărman, golaş
şi care pe sub geam ne fredonează?
Vrei să te joci de-a şarpe, de-a sfârlează,
de-a pasăre, de-a tren şi de-a vapor,
de-a vise, de-a Crăciun, de-a tot ce-i dor?
Să joci pe-ndrăgostita fericită,
Mimând că plângi sub cruce ruginită?
Vrei să trăieşti, trăind o veşnicie,
în joc de joc izbăvitor de soarte?
Culcată între flori pe neagra glie
vrei să te joci, vrei să te joci de-a moarte?

________
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei


_______________________________
Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Noapte zănatecă

Cu moartea am şezut azi faţă-n faţă.
Nu îndrăznesc să-mi duc spre tine drumul
Şi rătăcesc prin ţintirim de ceaţă.

Mi-e haina numai sânge, fum de noapte.
De te-aş acuma săruta, iubito,
Ţi s-ar jeli-n dureri buzele coapte.

De rănile-ntristării astăzi mare,
Îndoliat într-o de-orgie tângă.
Mi-e limba cuib de bocet şi oftare.

Împiedecat de-o oarbă feerie:
Și-a lunii raze-amare şi livide
Vor curge peste neagra-mi pălărie.

________
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei


___________________________________
Boszorkányos este

Ma a halállal szembeültem.
Ma nem merek elmenni hozzád,
Holt kertben bolygok kimerülten.

Ruhám csupa vér s éji harmat.
Ha megcsókolna most maró szám,
fekete seb verné ki ajkad.

Ma nagy vagyok a fájdalomtul,
Ma sírtam éjjeli tivornyán.
Csókéhes ajkam jajra torzul.

Hadd fussak, átkozott kísértet.
Boszorkányok közt nyögve, sírva,
Seprűlovon vágok az éjnek.

Ma este megbotlok az útban,
S a hűvos, vékony, őszi holdfény
Szétázott kalapomra csurran.


















          -   Kosztolányi Dezső   -


sâmbătă, 5 ianuarie 2013

În Gara de Est din Paris

Spre ziuă voi goni departe,
Bocind cu inimă înfrântă,
Dar încă nu-ndrăsnesc să tângui,
Parisu-n juru-mi cântă, cântă.

Mă pregătesc să plec acasă
Și trenul pufăie în gară,
E încă-n mine tot Parisul
Și mă-nfioară murga seară.

Ca un balaur, trenul negru
Mi-ațâță visurile grele.
Pe mâine eu voi fi mai palid?
Sau ale Alpilor mărgele?

Eu, eu voi fi căruntul mâine,
M-or bate vânturi îndârjite
Și Cimitirele maghiare
Săruturi reci îmi vor trimite.

Nu-i nicăiri desfăt vieața,
E totul numai o părere.
Oraș de vrajă și lumină,
Parisule, la revedere.

Cu tine-ncingă chef sălbatic
Perfidul, slăbănogu-mi zeu,
Măreața torță: Bucuria,
Și tu să cânți, să cânți mereu.

Fii dascălul vieții noastre
De grea și aprigă urgie
Și scaldă-o în dulci eresuri,
Să ni se pară armonie.

Și cântă, cântă. Eu, sărmanul,
Spre țara-mi tristă o pornesc:
Cu vaier blestemat și searbăd
M-așteaptă Cerul unguresc.

Duhori, oftări înfrigurate
Strivesc acolo orice floare,
E câmp de-osândă, dar mi-e țara,
E Răsăritul fără soare.

Și totuși merg. Mă cheamă soarta.
Mă-ntorc în patrie, să mor
Ucis de frați fără de cântec,
De-al patimilor crud sobor.

Mă va răpune mătrăguna
Nesăbuitului pământ.
Parisule, tu, scumpă Harfă,
Mai cântă-mi lin, mai cântă-mi sfânt.

Aș vrea să mă sărute încă
Pe ochii mari, sleiți de vis,
Suavă, caldă, parfumată,
O dulce fată din Paris.

Ar fremăta mereu amurgul
De cântece mărețe, sfinte
Și trenul ar zvâcni în goană
Purtând a mele oseminte.
__________
autor: Ady Endre (n. 1877 - d. 1919)
traducător: Costa Carei


____________________________
A Gare de l'Esten


Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírok valahol:
Most sírni, nyögni nem merek én,
Páris dalol, dalol.

Én elmegyek most, hazamegyek,
Már sziszeg, dohog a vonat,
Még itt van Páris a szivemen
S elránt az alkonyat.

Most fűt bolond-sok álmom alá
A füttyös, barna szörnyeteg.
Holnap fehérebb én leszek-e
Vagy a svájci hegyek?

Holnap fehérebb én leszek, én.
Téli sírkertek szele jő,
Küldi már a csókjait nekem
A magyar Temető.

Óh, az élet nem nagy vigalom
Sehol. De ámulni lehet.
Szép ámulások szent városa,
Páris, isten veled.

Az én hűtlen, beteg istenem
Ülje itt mindig vad torát:
A tűzcsóvás, felséges Öröm.
Dalolj, dalolj tovább.

Tőled hallja a zsoltárokat
E koldus, zűrös, bús világ
S az életbe belehazudunk
Egy kis harmóniát.

Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tájra megy, szegény:
Koldus zsivaját a magyar Ég,
Óh, küldi már felém.

Fagyos lehellet és hullaszag
Száll ott minden virág felett.
Elátkozott hely. Nekem: hazám.
A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel
A sorsom. S aztán meghalok,
Megölnek a daltalan szivek
S a vad pézsma-szagok.

Megölnek és nem lesz mámorom,
Kinyúlok bután, hidegen.
Páris, te óriás Daloló,
Dalolj mámort nekem.

Csipkésen, forrón, illatosan
Csak egyszer hullna még reám
S csókolná le a szemeimet
Egy párisi leány.

Az alkonyatban zengnének itt
Tovább a szent dalok.
Kivágtatna a vasszörnyeteg
És rajta egy halott.

vineri, 4 ianuarie 2013

[Albă turmă...]

Albă turmă
iarăși cu vuiet
iarna ne scurmă.

Ceru-i tare
ca diamantul.
Dar noi doi oare?

Hei, norocul...
Am vrea cărbune
să facem focul.

Bani și pace
ca toți sărmanii
visam a-mi face.

Haină ție,
scaune, masă,
visam să fie.

Dor ni-i dat.
Hai mai aproape.
E cald în pat.

________
autor: József Attila (n. 1905 - d. 1937)
traducător: Mihai Beniuc


______________________________
[Zúgó, fehér...]

Zúgó, fehér
falkában ujból
ránk tör a tél.

Erős, kemény,
gyémánt a mennybolt,
De te meg én?

Gyengék vagyunk;
szenet kell venni,
begyujtanunk.

Mint más szegény,
pénzt és nyugalmat
terveztem én.

Ruhát, neked,
s terített asztalt,
új székeket.

Vágy nem feled.
Simuljunk összébb.
Az ágy meleg.

miercuri, 2 ianuarie 2013

Gardă de corp

Ca pe-un halat, nopțile-mi, lină,
le ajustezi, nu-i mai blajină,
nici mai sumbră gardă decât tine.
Numele-ți înghițind sau rostind:
decât orice leac e mai rapid.
Umăru-ți de umăru-mi se-aține,
îți ceri iertare. Mă dori coșmaresc,
când trezindu-mă nu-l mai găsesc.

________
autor: Lackfi János (n. 1971)
traducător: Mihók Tamás


_______________________________

A testőr



Mint egy kabátot, rámsegíted
éjszakáim, és nincs szelídebb,
sem komorabb testőr tenálad.
Neved lenyelem vagy kiejtem:
gyorsabban hat, mint bármi gyógyszer.
Néha vállamhoz ér a vállad,
bocsánatot kérsz. Fájsz, mint az álom,
ha ébredvén már nem találom.