După patruzeci de ani...

Dac-ai trecut de patruzeci de leaturi,
te pomeneşti trezindu-te într-o noapte
şi multă vreme nu-ţi mai vine somnul.
Priveşti, ca într-o doară, bezna nopţii.
Te năpădesc, de zor, sobor de gânduri.
Stai lung, pe spate ca-n mormânt. Aceasta
ţi-e clipa de răscruce a vieţii.
Te minunezi că-ntre pământ şi stele
eşti, iată, viu. Şi-ţi trec firav prin minte
şi mici nimicuri şi le vânturi şi-astea.
Şi-auzi arar şi-un pas şi-un glas din stradă.
Ştii fiecare zgomot ce înseamnă.
Nu eşti mâhnit. Atent numai, la toate.
Lucid. Aproape calm. Suspini deodată.
Te-ntorci, lin, spre perete. Iar adormi.

________
autor: Kosztolányi Dezső (n. 1885 - d. 1936)
traducător: Costa Carei


______________________________
Ha negyvenéves

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
Egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltünődöl
ezen-azon. Fekszel nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
Éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.