când n-ai nimic, aceasta greu nu-ţi vine,
întru nimic mai greu ca unei fiare
ce cade moartă-n veşnica uitare.
Am stat pe loc, chiar dacă mi-a fost teamă –
dintre mulţime am ajuns de seamă.
Nerăsplătit pe nimeni n-am lăsat,
iubii pe acei ce-n dar mi-au dat.
Femeii care se trudea s-o cred,
eu o credeam, dând inima-n buchet.
Am vopsit vapoare, tot căutându-mi rostul,
printre domnii şmecheri am făcut pe prostul.
Am vândut sfârleze, pâine, cărţi, ziare,
versuri ale mele – după-mprejurare.
Nu-n război eroic, nici tras sus în fune,
ci-n pat, câteodată sper că voi apune.
Oricum, inventarul gata e, şi basta!
Am trăit – muriră şi alţii din asta.
_____
autor: József Attila (n. 1905 - d. 1937)
traducător: Mihai Beniuc
_____________________________
Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
újságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.
- József Attila -
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu